Az Ecommerce Expo Podcast 0. epizódjában Kulcsár Róberttel, a Shoprenter vezető tanácsadójával beszélgettünk arról, hogy milyen jelentősége van a tervezésnek és a stratégia megalkotásának egy webáruház életében.
Többek között szó volt arról, hogy mi is az a USP, mikor érdemes kiszerveznünk bizonyos tevékenységeket, illetve milyen jövőt jósolhatunk az e-kereskedelemnek.
Ha jobban szeretsz olvasni, mint podcastet hallgatni, akkor itt megtalálod a beszélgetés tartalmát:
Mi a közös az üzletben, a szerelemben és a háborúban? Mindhárom stratégiai játék.
Adam Fishwick
Indul az Ecommerce Expo Podcast! Stratégia, marketing, logisztika, fulfillment és minden, ami a sikeres e-kereskedelmi vállalkozásodhoz kellhet.
Mikos Ákos (M.Á.): Szia! Nagy szeretettel köszöntelek, ez az Ecommerce Expo Podcast.
Mikos Ákos vagyok, a jelen műsor és az Expo egyik házigazdája.
Egy ideje tervezzük, hogy milyen izgalmas lenne ha év közben is többet beszélhetnénk Veled. A csatornáink nagy része eddig is működött, de éreztük, hogy két expo között van még mit átadnunk.
Most, ebben a podcast évadban például felcsavarjuk a hasznos info generátort és egy kicsit fókuszálunk is…
Az egész évadot a 2021-es Ecommerce Expora felkészülés jegyében szeretnénk tölteni, úgy, hogy közben képzeletben végig vezetünk téged egy sikeres e-kereskedelmi vállalkozás megalapításának és megalapozásának lépésein. Mindebben pedig rendkívül sikeres ecommerce szakemberek fognak segíteni minket.
Az egész évadban lesz egy segítőtársam is. Bár még nem tisztázott, hogy ki, kinek, mikor, és hogyan segít. A beszélgetésekbe ugyanis becsatlakozik Kulcsár Robi is, a Shoprenter vezető tanácsadója is. A mai, szinte nulladik epizódunkban például vele beszélgetünk egyet stratégiáról, fontos első lépésekről és arról, hogy mi követ mit, ha felépítenénk egy ecommerce vállalkozást!
Ecommerce Expo Podcast – Stratégia, marketing, logisztika, fulfillment és minden, ami a sikeres e-kereskedelmi vállalkozásodhoz kellhet.
A kalandunk kiindulópontja az, hogy minden beszélgetésünk egyszerre lehet hasznos kezdőknek, vagy haladóknak is. A cél az, hogy lásd: vállalkozóként milyen erőforrásokra és erőbefektetésekre érdemes időt szánnod és mit érdemes kiszervezned.
Na, de Robi, ki kezd bele manapság az ekereskedelembe?
Kulcsár Róbert (K.R.): Nagyon nagy a szórás. Van olyan, aki eljön egy rendezvényre, meghallgat egy ilyen podcastet, találkozik velünk valahol, végigmegy tulajdonképpen a teljes sales funnel-ön: Hogyan Indítsunk Webáruházat szeminárum, Shoprenter oktatás, konzultáció, stb. Előfizet az áruházára és elkezdi ezt a tanulási folyamatot. És van olyan, aki nem ennyire “early adopter”, hanem volt nálunk egyszer, találkoztam vele, kérdezett hármat és aztán utána 3 évvel később – eddig a rekordom az, hogy 8 évvel később – lett ügyfél, mint ahogy velem találkozott volna.
M.Á.: Addig érett a gondolat?
K.R.: Addig érett a gondolat! Addig ilyen kis vargabetűket leírt az e-kereskedelemben. Tehát ugye az egy nagyon izgalmas út szerintem egy kereskedő előtt, amikor felfedezi ezt a világot. Ugye azt mondják, okos ember más kárából tanul, a buta meg még a sajátjából sem. Nagyon sokszor azt gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk és majd mi megmondjuk hogyan is kell ezzel az egésszel elindulni, mit kell csinálni, merre kell menni. Viszont a tudásunk annyira szűk hozzá, hogy azt szokták mondani, hogy amikor van egy ilyen kis kör, hogy a tudásom az, ami a kis körön belül van és a nem-tudásom és a tudásom határa a körnek a kerülete. Amikor sokkal több a tudásom, akkor sokkal több dologról tudom, hogy nem tudom. Amikor az ember ezt először felismeri, akkor kezd el olyanokra pénzt áldozni, mint például egy lakberendező, ha megengedheti magának. Én azt szoktam mondani, hogy azért érdemes ilyen embereknek kiszervezni, mint mondjuk egy lakberendezőnek.
Meg tudom én is persze, hát bemegyek az Ikeába látom ott vannak az enteriőrök, azt is lakberendezők csinálták! Viszont az nem én rám van tervezve. Azt gondolom, hogy hát csak én tudom a legjobban hogy mi kell nekem! Nem, nem én fogom tudni! Azért, mert amikor én szeretnék az új házamba, lakásomba mondjuk egy csillárt, akkor bemegyek az Ikeába, bemegyek a Kikába, meg tudom, hogy Budapesten van még egy csillárbolt, oda is elmegyek és akkor ezeket megnézem.
Egy lakberendező meg azzal foglalkozik napi 8 órában, hogy csillárkatalógusokat lapozgat. Egy csomó olyan dolgot is meg tud álmodni, amit én meg se tudok álmodni. Egyszerűen azért, mert nincs is olyan szín a palettámban, mert nem is tudom hogy létezik ilyen. Valamilyen szinten szerintem ugyanez az e-kereskedelem is, hogy nagyon sokan úgy vannak vele, amikor elkezdik ugye magát a webáruházasdit, hogy na majd ők tudják. Majd ők ezt meg tudják csinálni, majd ők utána olvasnak és akármi. Bizony-bizony el kell, hogy teljen bizonyos idő, hogy akkora legyen a tudásom, hogy felismerjem azt, hogy mennyi mindent nem tudok.
Abban a pillanatban amint ez megvan, akkor jönnek az igazi felismerések, hogy “jajaja, egyébként tényleg mondjuk jó lett volna nekem a bérelhető áruház”. “Jajaja, ezt az adott funkciót, amihez én annyira ragaszkodtam, tényleg el kell engedni, mert összesen hozott eddig nekem mit tudom én fél millió forint bevételt és elköltöttem rá 5 millió forintot, hogy lefejlessze nekem valaki, meg hogy folyamatosan supportálják.” “Jajaja, tényleg nem értek annyira a keresőoptimalizációhoz, ezt valóban jobb lenne kiszervezni.” “Aha igen, tényleg jobb egy akármilyen színű logó meg egy nemcsak menőnek mondott, hanem egy tényleg menő design, ami hatékonyabb annál, mint amit én a saját kis lehetőségeimből, egy template masterről 20 dollárért letöltöttem”.
M.Á.: Ehhez kell a stratégia, vagy ez még csak az elindítója, amikor erre valaki rájön? Tehát, hogy honnan származtatható az, amikor az ember rájön, hogy megfogan benne a gondolat, hogy “oh igen én szeretnék webshopot” mondjuk és akkor onnantól honnan jön az, hogy egyébként ehhez stratégia kell?
K.R.: Mindenkinél máshol szerintem. Én rengeteg emberrel találkoztam már és rengeteg tudatossági szinten lévő kereskedővel, reménybeli webáruház tulajdonossal találkoztam az évek során. Egészen elképesztő különbségek vannak magában a hozott anyagban.
Tehát van, aki valóban mindent előre megtervez, üzleti tervet készít, stratégia, piackutatás, felmérés, stb. Van, aki ilyen in medias res, kezdjünk bele, mert tegnap voltam egy buliban, ahol találkoztam egy sráccal, akinek tök jól megy az, hogy webáruházat működtet. Tehát nagyon-nagyon más szinten lehetnek azok a kereskedők akik hozzánk jönnek. Pont ez a szép, hogy ebből a nagyon-nagyon különböző tudásszinttel rendelkező masszából kell egy egységes tudást outputként kiadni magunkból.
M.Á.: Érdekes, mert mondjuk ha arra gondolok, hogy stratégia, akkor rögtön hatalmas nagy papírokat látok magam előtt, vagy minimum többsoros Exceleket, felrajzolt nem tudom miket. Számodra milyen elemei vannak egy stratégiának? Melyek azok az elemei, amelyeket biztos, hogy tartalmaznia kell, hogy ha mondjuk az ember a legegyszerűbb stratégiát szeretné megalkotni?
K.R.: Van erre amúgy, egy webáruházaknak szánt minta üzleti tervünk, amit szoktunk adni ajándékba azoknak, akik eljönnek különböző rendezvényeinkre. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert valóban sokkal tudatosabbak tudnak lenni, azok az ügyfeleink, akik előre gondolkodnak.
Ugye Einstein mondta, hogy ha 100 órám lenne, hogy megmentse a világot, akkor 99 órát tervezésre fordítanék és 1 órában pedig cselekednék. Illetve valamelyik amerikai elnök mondta, csak arra nem emlékszem pontosan, de ő meg a favágás meg a balta élezés vonatkozásában tett hasonló megállapítást.
Baromi fontos, aki az elején nem vesz, az a végén fog venni. Tehát olyan nincs, hogy költségmentesen ezt meg lehet úszni. Olyan van, hogy adott esetben háromszor elmegyek a falig rossz irányokban és utána vissza kell fordulni, mert ez nem volt jó irány.
A másik, aki pedig meg tervezi. Inkább egy csomó időt azzal tölt el, hogy felméri a piacot, megnézi, hogy tényleg mi az, ami jó lenne. Kicsiben pivotálja ezeket az ötleteket, hogy vajon ez tényleg jó lenne és ugye ezzel a lean szemlélettel indulnak el. Kicsiben a saját ötleteiket folyamatosan tesztelik és nem azt mondják, hogy itt van egy nagy egész és ezt próbálom mindenképpen lehet dugni a piacnak a torkán. Hanem folyamatosan tökéletesítem azt az ügyfelek visszajelzései alapján, hogy mi az, amire nekik szükségük van. Én azt gondolom, hogy ez a lehető legjobb. Termékkörtől, mindentől függetlenül, amivel el lehet indulni.
De én azt mondom, hogy tényleg úgy érdemes ennek az egésznek nekikezdeni, hogy az ember először tervez, kijön egy ilyen “már legalább értékesíthető” valamilyen ötlettel – és itt nem is maga maga a termék az, ami feltétlenül fontos, hanem sokkal inkább az a metodika, ahogy ezt a terméket megpróbálom értékesíteni.
M.Á.: Figyelem! Azonban itt még egy fontos lépés lehet. Találni kell egy olyan tulajdonságot, kvázi előnyt, amely csak nekünk van.
K.R.: Ez a USP – Unique Selling Propositon, Product-Market Fit, rengeteg neve van. Nagyjából egyébként ugyanazt takarja; az az unikális előny, amivel én a piacomhoz képest rendelkezem.
Nagyon sokáig nem tulajdonítottam ennek hatalmas nagy jelentőséget és amikor életemben először jártam az Egyesült Államokban, ott bementem egy Safeway üzletbe és láttam szeletelt almát vákumcsomagolásban. Azt mondtam, hogy a világ megérett azért a pusztulásra… Alma szeletelve?! El kell telnie egy kis időnek, nagyon sokat gondolkodtam ezen, hogy ki az a hülye, aki megveszi és rájöttem, hogy mindenki. Igazából tökéletes választ adtak egy piaci igényre. Ez a piaci igény, ez tulajdonképpen nem más, mint az, hogy több időm legyen.
Amúgy a Sparnak voltak, vagy hát vannak mind a mai napig, ezek a Spar Enjoy termékei és ezeknél a termékeknél döbbentem rá arra, hogy ez egy abszolút működő dolog. Tehát ott az van, hogy megkennek nekem egy szendvicset, raknak bele vajacskát, két szalámit, raknak bele egy uborkát, becsomagolják és eladják nekem 600 Ft-ért. Azt mondja erre az ember fia, lánya, hogy ki az a hülye, aki 600 Ft-ért megvesz egy parizeres zsömlét, nem?! Tehát, hogy világ kreténsége… Pontosan ráéreztetek az igényre.
Azt mondja a SPAR, már a reklámjaiban is azt mondja, hogy ő nem szalámis zsömlét árul, ő időt árul! Innentől kezdve, hogy ő időt árul nekem, innentől kezdve baromira mindegy, hogy mennyibe kerül. Ki lehet számolni, hogy mennyibe kerül a vaj, mennyibe kerül a két szelet szalámi, amit beleraknak, meg mennyibe kerül a zsemle, meg az idő amíg megcsinálják. Azt mondja az ember, hogy úristen mekkora extra profit! Igen, nagy valószínűséggel hatalmas extra profittal értékesítik ezt a terméket. De én erre azt mondom, hogy kit érdekel ameddig én is jól járok?
Tehát, hogy ha nekem otthon meg kell csinálni, meg utána még el mosogatok, meg utána egyébként még akarok magamnak egy smoothiet, akkor elmegyek a zöldségeshez, összeveszem hozzá, beledobom, akkor utána ki kell takarítani a turmixot… Egy csomó macera van vele. Ehhez képest az, hogy odamegyek és lekapom a polcról ezt a két dolgot és már rohanok is tovább a dolgos hétköznapjaimba… Ez nekem megéri ezt az extra pénzt és ugyanez a szeletelt alma esete.
Johnnynak az anyukája akar lenni az év szülője a szülői munkaközösségben, de emellett meg ugye érdeklik a Kardashian-ek legújabb története. Mit csinál ezért Johnny anyukája? Megveszi előre szeletelt almát, bevágja a kis Johnny uzsonnás táskájába és közben megnézi a Kardashian-eket és ő az év anyja! Neki erre van szüksége és innentől kezdve tök mindegy, hogy mennyibe kerül az alma egészben, mert nem almát árulnak, hanem szeletelt almát.
Mindenki, akivel találkozom, az a tipikus kifogás az ügyfelek részéről, hogy az ő piacuk nagyon speciális, mert az övéiken ilyet nem lehet csinálni. Mindenhol lehet! Nem könnyű… Ha könnyű lenne, mindenki ezt csinálná. De hogy mindenhol meg lehet találni azt a pluszt, azt a unique selling propositiont, amivel én mást tudok lenni, mint a többiek, abban ezer százalékig biztos vagyok.
M.Á.: Ezt a USP-t, számomra most úgy tűnik, hogy az elején a legjobb, ha az ember megtalálja? Ha már így stratégiáról beszélgettünk… De akár menet közben is?
K.R.: Ezt menet közben pivotáljuk folyamatosan csiszolgatjuk, hogy mi az, ami a piac részéről. Tehát az, hogy mi le akarunk dugni valamit a piac torkán, és azt mondjuk mi ebben vagyunk baromi jók, és minket mindenki ezért választott, az egy dolog. Utána a piac erre fog adni valamilyen visszajelzést.
Vagy Roosevelt vagy Eisenhower mondta, hogy a terv semmi, a tervezés minden.Tehát, hogy ha látom, hogy nem tudok eljutni a kijelölt célomhoz, akkor változtatok a terveimen.
Én azt gondolom, hogy ez a legfontosabb, hogy ne úgy induljunk el, hogy görcsösen ragaszkodunk egy valamilyen tervhez, hanem induljunk el valamivel, azt próbáljuk meg a rendelkezésre álló tudásunk alapján a legjobban felmérni a piacon, hogy vajon ez érdekli-e őket és erre szükségük van-e. Utána pedig folyamatosan gyűjtsük a visszajelzéseket és tökéletesítsük ugye magát ezt a dolgot. Ezt mondja ez az egész lean szemlélet.
M.Á.: Mielőtt folytatnánk és egyben befejeznénk a beszélgetésünket szeretnénk egy számunkra kedves és hasznos rovatot bevezetni. A Shoprenter már hosszú ideje kiválasztja a hónap webáruházait, azokat a vállalkozásokat, akik valami jelentőset alkottak. Arra gondoltunk, hogy a Shoprenter blogján adott válaszaik közül kiválasztjuk azokat a tanácsaikat, amelyek a legtöbbet segíthetnek Neked most indulóként, és amelyek hasonló sikereket hozhatnak Neked, most már egy ideje vállalkozóként. Ezeket a tippeket két rádiós műsorvezető fogja tolmácsolni epizódról-epizódra. Halljuk az elsőt…
Eszterkrém.hu – Eszter:
“Nagyon fontos a kitartás ezen a területen. Webshop tulajdonosként ne várjunk azonnali eredményeket, különösen gondolok itt a nagy forgalomra, haszonra, sikerekre. Azért, hogy a webáruházunk még sikeresebb legyen, minden nap tennünk kell érte valamit. Kicsit olyan ez, mint egy növény gondozása, ha azt szeretnénk, hogy megfelelő ütemben növekedjen, és virágozzon, gondoskodnunk kell róla.”
M.Á.: Hogy ez a terv ténylegesen tervezés legyen, ugye ilyenkor vannak olyan állomások, amikor érdemes megállni, visszanézni, gondolkodni. Ha ezt arra vetítem le, hogy 1-3 fős webshopokról beszélgettünk, ott hogyan történhet az, hogy ha mondjuk én egyedül vagyok, hogyan álljak meg, mikor álljak meg, mennyire sűrű történjen meg ez az ellenőrzés?
K.R.: Ezeket a retrospektíveket egy kis cégnél alapvető mindig erőltetni kell, mert egy kicsi cégnél szerintem az ember egy kicsit mindig a saját tévedhetetlenségébe vetett hite miatt, meg amiatt, hogy azt gondolja, hogy hiszen mindent a legjobban csináltam. Emiatt nagyon nehezen ismeri be saját magának azt, hogy valami valahol el lett rontva. Én emiatt azt gondolom, hogy ezeket igenis erőltetni kell.
Tehát kőkeményen, akár havi rendszerességgel kell tartani. Ott kőkeményen bele kell néznünk a tükörbe és meg kell állapítani, hogy ha valami nem volt jó. Azt, hogy mi nem volt jó.
Szerintem azért fájdalmas ez a legtöbb KKV vezetőnek, mert egy cég vezetése az egy kicsit mindig egy egotrip. Nagyon sok mindennel szembe tudunk nézni, nagyon sok minden felett át tudunk lépni, csak a saját egonk felett átlépni és azt mondani, hogy mi valamit elrontottunk, az a tudatosságnak egy magasabb szintje. Úgyhogy mindenképpen érdemes úgy gondolni erre, hogy vagy megőrizzük az egonkat és “jajaja 10 év múlva, 20 év múlva is meg tudjuk veregetni a saját vállunkat, hogy aha, mi mindent a lehető legjobban csináltunk”, vagy szembenézzünk magunkkal, levetkőzzük ezt az egész ego kérdést és cserébe sokkal sikeresebbek leszünk mondjuk 5 vagy 10 év elteltével.
M.Á.: Te mit látsz egyébként, nem kevés emberrel találkoztál, mennyire könnyű újra tervezniük?
K.R.: Nehéz. Akit ugye említettem az elején, hogy 8 év után lett ügyfelünk. Nekem ő a fejemben lévő rekorder, akivel 8 évvel ezelőtt találkoztam és most nem olyan régen lett az ügyfelünk végül. Ő előtte csinált saját magának egy webáruházat, ott megfizette a fejlesztőket, ott folyamatos “szívás” volt az élete.
Nem azt mondom, hogy minden rendszer ilyen, hanem hogyha erre nincs szükségünk és ilyen rendszert választunk akkor ott ha levetkőzzük az egót, akkor nagyon hamar szembenézünk azzal, hogy ennyi bevétel, ennyi kiadás, nagyon sok pénz elment ezzel a dologgal, le kell zárni. Le kell írni ezt a veszteséget és elölről kell kezdeni egy olyan platformon, ami nekem sokkal jobban megfelel.
Ez lehet egyébként bérelhetőből a megvásárolhatóba is. Én nem azt mondom, hogy ez egy egyirányú út és csak az van, hogy mindenki valahol máshol kezd és aztán nálunk köt ki. Egy idő után ugyanez fordítva is megtörténhet, amikor valaki túlnő például már egy bérelhető rendszer keretein. Viszont sokkal kisebb a veszteség, emiatt sokkal könnyebben tudnak továbblépni.
De amikor az ember elkölt 1-10 millió forintot egy megvásárolható rendszerre, akkor ott nagyon nehezen írják le ezt a veszteséget. Nagyon nehezen mondják azt, hogy “oké gyerekek eddig ez történt, rossz irányba mentünk, elmentünk a falig, tudjuk, hogy nem ez a jó irány, forduljunk vissza és és helyezzük új alapokra az egészet!” Ezt baromi nehezen tudják megcsinálni a kereskedők.
Veszteséget nagyon nehezen írunk le, mert mindenki arra hivatkozik, és azt mondja, hogy “hát már elköltöttünk rá 3 millió forintot”. Igen, és el fogsz rá költeni még 3 milliót, ha így folytatod! Ez egy bődületesen nagy opportunity cost, ezt igenis le kell tudni írni. Itt kell felülemelkedni az egonkon és mondani azt, hogy akkor új irányba menjünk.
Ez lehet webáruház, lehet ügyviteli rendszer, lehet igazából bármilyen rendszer, bármi, ami a cégünket érint.
M.Á.: Az az érdekes hogy a hajónak a kormányzását leginkább ebben az évben lehetett bőven gyakorolni. Sőt ott a gyors váltásokra is igencsak kellett tekergetni a kormányt. Mi felé fordultunk? Mert hogy a kereskedelem és az e-kereskedelem kapcsán most olyan, mint hogyha egy időre nagyon különvált volna valaminek a rovására. Ez folytatódhat, nem folytatódhat? Most kevésbé ilyen víziókat kellene felvázolni, de hogy most mi a helyzet szerinted?
K.R.: Én azt mondom, hogy itt ülünk a Summitnak a rendezvényen és én az Ecommerce Hungarynak a vezetőjével, Nagy Sanyival beszélgettem erről. Ő ugye azt vizionálta, és nekem nagyon tetszik ez a vízió, hogy szépen lassan el fog tűnni a határvonal.
Ahogy nézzük egyre jobban kezd összemosódni az online és az offline kereskedelem közti határvonal. Én azt mondom, hogy ha igazán hosszú távon nézzünk, akkor bármilyen ilyen válság, ami megjelenik a piacon, az erősíti az e-kereskedelmet.
Ez nem azt jelenti, hogy még 10 év múlva nem lehet elmenni egy sarki kisboltba, mert már mindegyik bezárt és csak a neten keresztül lehet rendelni. Hanem inkább azt, hogy 10 év múlva már a sarki kisboltoknak is kell, hogy legyen webes felületük, ahol adott esetben a dugóban ülve a hazaúton össze tudom rakni, hogy mit szeretnék. Utána bemegyek, csak felkapom a szatyrot, és elhozom.
Tehát én azt várom, hogy ezek a platformok, ezek a csatornák, amik most még különálló entitásként jelennek meg és mindenki azt mondja, hogy van külön az e-kereskedelem meg külön a kereskedelem, abból egy idő után egy massza lesz, és azt fogjuk majd kereskedelemnek hívni.
M.Á.: Hadd tegyem fel így akkor azt trivia módon ide az asztalra, hogy akkor ezek szerint 2020-ban vagy az elkövetkezendő években, nyilván botorság az e-kereskedelemben a stratégiával eleve nem számolni?
K.R.: Abszolút! Én azt gondolom, hogy abszolút! Tehát nincs most már olyan terület. Én jó pár évvel ezelőtt viszonylag hosszú időre mentünk ki egy nagyon kedves barátommal az Egyesült Államokban és akartunk bérelni autót. Egy hónapra autót bérelni az elég drága mulatság, és azt láttuk, hogy igazából lehet olcsóbb lenne venni. Azon gondolkodtunk, hogy oké de hát hol kellene autót venni. Valami használtautó, valami helyi izé… Az eBayen! Az eBayen úgy adják veszik az autókat, mint ahogy mi egyébként adjuk vesszük a gyereknek a használt ruháit.
Abszolút nő a fogyasztókban a bizalom az internetes kereskedelem irányába. Ahogy növekszik ez a bizalom úgy egyre drágább és drágább dolgokat is megveszünk az interneten. Amit nem veszünk meg, annak pedig a vásárlási döntését készítjük elő az interneten.
Úgyhogy ilyen formában most már régen azt mondtam, hogy jó hát mondjuk egy kombájnokat értékesítő webáruházat az nehezen tudok elképzelni. Most már azt mondom, hogy nem annyira. Tehát igenis legyen ott plasztikusan, hogy mennyibe fog kerülni az a kombájn, mert ez alapján fog adott esetben egy gazda, egy mezőgazdasági cég döntéseket hozni. Az interneten kezdjük el a döntés előkészítést, emiatt én azt mondom, hogy nincs már olyan, hogy ne legyen webáruházam.
M.Á.: És erre a kalandra, mármint hogy az első vevődtől eljussunk az egymilliárd forintos bevételedig invitállak Téged is, illetve Robit is, aki az egyes epizódokban segítségünkre lesz, hogy a lehető leghasznosabb kérdéseket tegyük fel helyetted.
Te csak ülj be közénk és miközben vezetsz, vagy sportolsz fejlődj velünk egy még sikeresebb ecommerce vállalkozásért. Örülünk, hogy itt voltál. Találkozunk a következő epizódban!
Ez volt az Ecommerce Expo Podcast. Ha te is tele vagy kérdésekkel, a következő részig olvasd el a blogunkat az ecomexpo.hu/blog oldalon vagy iratkozz fel az Expo hírlevélre.
Addig is jó növekedést és sikeres kereskedést kívánunk!
