Az Ecommerce Expo Podcast 5. epizódjában a közösségi kertekről beszélgettünk Kulcsár István Róberttel, a Shoprenter vezető tanácsadójával és Kövesdi Gáborral a MyFarm Harta egyik megálmodójával.
Ebben az adásban Gábor mesélt nekünk arról, hogy:
- hogyan is működnek a közösségi kertek egy online előfizetéses modellben,
- milyen nehézségekkel néztek szembe,
- milyen hatással volt a Covid a működésükre,
- miben hasonlít az ő modelljuk a franchise-hoz,
- hogyan építették ki a bizalmat a vásárlókkal,
- milyen módon fogják bővíteni portfóliójukat,
- hogyan oldják meg a logisztikát,
- milyen szerepet játszik a jótékonyság a MyFarm Harta életében, és
- hogy milyen jövőbeli terveik vannak.
Egy igazán átfogó és izgalmas beszélgetés kerekedett ki Róbert és Gábor közt, amelyet itt tudsz meghallgatni:
Ha jobban szeretsz olvasni, mint podcastet hallgatni, akkor itt megtalálod a beszélgetés tartalmát:
Támogasd a hazai online kereskedőket vásárlásoddal!
hazaitahazhoz.hu
Indul az Ecommerce Expo Podcast! Stratégia, marketing, logisztika, fulfillment és minden, ami a sikeres e-kereskedelmi vállalkozásodhoz kellhet.
Mikos Ákos:
Szia! Nagy szeretettel köszöntelek, ez az Ecommerce Expo Podcast, Mikos Ákos vagyok.
Azért hoztuk létre ezt a műsort, hogy inspirációt és tippeket adjunk egy sikeres e-kereskedelmi vállalkozás megalapításához és megalapozásához.
Amíg az Expo-n újra nem találkozhatunk…
A mai epizódban Kulcsár István Róbert a Shoprenter vezető tanácsadója, a MyFarm Harta – Közösségi Kert egyik megálmodóját, Kövesdi Gábort faggatta az indulásról, az ötletről, a növekedésről. Imádtuk elkészíteni ezt a beszélgetésünket, mert Gábor és családja igazi megálmodó és megvalósító, akik már jó ideje használják a Shoprentert. Ezt a szenvedélyt pedig Neked is meg akartuk mutatni.
Kulcsár Róbert:
Mi ez a közösségi kert?
Kövesdi Gábor:
Online területen dolgozom már tíz éve, viszont Hartán nőttem föl, agrárfaluban, és egy mezőgazdasággal is foglalkozó családban, tehát ebből a kettősségből jött a MyFarm Harta röviden. Nekem a MyFarm Harta az inkább egy ilyen hobbi munka, én az online területen dolgozom továbbra is. Viszont a MyFarm Harta egy szerelem projekt, aminek a krémjét az édesapám munkája adja, szóval természetesen ezzel is nagyon sokat foglalkozom.
Mi az a közösségi kert? Ugye a közösségi kert hagyományos fogalma az igazából ugye itt a városokban egy területet leválasztanak, amit a környéken lakók tudnak gondozni, és az ottani terményeket akár hazavinni. Van erre egyre több példa egyébként Budapesten is. Mi nem ilyen értelemben vagyunk közösségi kert. Mi egy kicsit az online világba átkerülve jelentünk közösségi kertet. Ez itt Budapesten viszonylag végletes, pláne a sűrűn lakott terülteken a föld. Ezért mi ezt úgy gondoltuk újra, hogy vidéken viszont nagyon sok föld van, és nagyon sok szakember van, aki nagyon- nagyon jó minőségű terményeket állít elő, ilyen az édesapám is.
Kulcsár Róbert:
És nekik pontosan az a nehézség, hogy ezt a nagyon jó minőségű terméket adott esetben ne a multiknak értékesítse, borzasztóan nyomott dömping áron, hanem ugye kihagyva több szereplőt, lehetőség szerint ugye a gazdától közvetlenül a fogyasztóhoz kerüljön az a termék, és gondolom ebben van ugye az igazán nagy nehézség nekik.
Kövesdi Gábor:
Így van. Tökéletesen összefoglaltad.
Igazából ezért jött létre ez a MyFarm közösségi kert is, ami ilyen formán pont ezért, hogy a multikat és a nagy szereplőket kihagyva és a tőlük lévő függőséget megszüntetve, létrehoztunk egy olyan platformot, ahol te, mint magánszemély lehetsz a kertnek a bérlője.
Tulajdonképpen 2-8 négyzetméteres terültet bérelhetsz, nem pont úgy, hogy akkor ez a 8 négyzetméter a tied, csak ugye, ha van egy 400 négyzetméteres kert, akkor abba X bérlő fér bele. Ami azon megterem, azt nem az előfizetők termelik, mert Budapestről vagy Kecskemétről nem járnak le Hartára termelni. Hanem édesapám, egy hozzáértő szakember termeli a zöldséget, és ami megterem rajta, azt hetente vagy havonta arányosan az előfizetésnek megfelelően mindig házhoz visszük az előfizetőknek.
Tehát tulajdonképpen, ez ugyanúgy egy közösségi kert, csak az ő munkájuktól nincs függőség, de ugyanúgy a javakat ők élvezhetik. Ők a munkájuk helyett inkább, igazából finanszírozzák a működését, édesapám munkáját, a vetőmagokat, a palántákat, a szükséges vegyszermentes permetszereket például.
Kulcsár Róbert:
Egy kérdés! Itt ki viseli egyébként a kockázatot? Tehát adott esetben mondjuk, jön egy nagy jégkár, ami elviszi a terménynek a kétharmadát. Ebben az esetben mi történik?
Ugye azt említetted, hogy ez egy előfizetéses modellben van. Tényleg még előtte lehet, hogy ezt érdemes letisztázni, tehát nálatok ugye ez a myfarmharta.com oldalon, felmegyek és kosárba tudok rakni igazából vagy egy ilyen próbakosarat, ahogy én nézegettem, ugye amikor kipróbálom azt, hogy mégis mit is fogok én kapni arról az adott területről és utána pedig ugye ilyen heti vagy havi rendszerességgel leszállított zöldség előfizetés az, amit leginkább ugye nálatok tudok igénybe venni.
Azt említetted ugyanakkor, hogy ez egy tulajdonképpen egy közösségi kert, tehát, hogy az előfizetés az csak valamilyen formában ugye formába önti ezt az egész történetet, de a lényege az mégis talán ugye ez a közösségi kert és annak összes velejáróra. Tehát egy ilyet esetben, ahol nekem van egy előfizetésem magánszemélyként, és mondjuk, jön egy jégkár, akkor mi történik?
Kövesdi Gábor:
Nagyon jó a kérdés. Szoktuk is hirdetni egyébként ilyen szolidaritási előfizetésnek. Tehát mi abszolút úgy tettük össze ezt az egész modellt, hogy hosszú távon szeretnénk egy működőképes modern platformot teremteni. De kérdésedre válaszolva, a kockázatot közösen viseli mindenki, minden előfizető, illetve nyilván a termelő, a hartai farmnál édesapám, majd beszélünk a többiekről is, mert azóta már vannak új kertek is.
Tehát a termelő is, meg az előfizetők is közösen viselik, pont azért, mert ugye amit az elején mondtál példát, hogy ha multi felvásárolja, akkor nyilván van egy nagyon erős függőség, de igen, hogy ha egész évben dolgozik a gazda, és olyan szerencsétlen együttállás van, hogy tényleg mindent elvisz minden, akkor ő teljesen földönfutóvá válik. Tehát, hogy nagyon nagy a kitettsége, nemcsak a multiknak, hanem az időjárásnak is.
Így meg, hogyha van száz előfizetője egy kertnek, akkor mindenki visel egy kis kockázatot, nyilván a gazdának, a termelőnek, most Hartán édesapámnak, mindent meg tesz azért, hogy nagyon jól jöjjön a termény, mert, hogy ha nem lesz jó a termény, akkor nem fog következő évben előfizetni. Tehát hogy hosszú távon gondolkodva, ő neki ugyanúgy érdeke, hogy jó legyen.
De adott évben, hogy ha ne adj, isten a paradicsomot elviszi a jégeső, akkor még nem lesz földönfutó, mert közösen viselik a kockázatot. Nyilván nem lesz annyi visszatérő vásárló, hogy ha sok mindent elvisz a jégkár vagy a molylepke vagy bármi, de mégse az van, hogy dolgoztam egész évben és az eredménye mínusz. Tehát közösen, viszont azért az fontos, hogy ugye vegyszermentesen gazdálkodunk, ami még egy plusz kockázat, ugye nem az van, hogy ha valami jön, akkor vegyszer és akkor megoldaná.
Viszont azért jégkár, jó, hogy mondtad, tehát, hogy azért védekezünk a jégkár ellen, jégvédőket teszünk a kert fölé, hogyha olyan az időjárás jelentés vagy arra van szükség, árnyékolókat is teszünk. Minden nap tényleg végig nézi a kertet édesapám és a többi gazda is, hogy éppen milyen kártevő, milyen betegség van és kell-e azonnal csalánlével, teafalevél teával szórni, bármivel. Tehát hogy azért a kockázatot azzal, hogy megvan ez a személyesség és meg van a gazdája, ezzel azért nagyon nagyon-nagyon lecsökkentjük, tehát itt kevés olyan külső tényező van, amire egyáltalán nem tudunk védekezni.
Kulcsár Róbert:
Ugye a mostani beszélgetésnek leginkább az apropóját, azt a Covid helyzet adja amúgy. És ugye pontosan az, hogy olyan területek, amik korábban elképzelhetetlenek voltak.
Az FMCG volt ebből a szempontból az utolsó ilyen betöretlen vad ló, én mindig így szoktam rá hivatkozni.
Ugye az a terület, amit egyszerűen ahhoz képest, hogy mennyit fogyasztunk offline, ahhoz képest az online fogyasztásunk az ilyen egészen elképesztően marginális volt. És most, hogy a Covid helyzet ezt egy csapásra megváltoztatta, tehát hogy csomó olyan terület elkezdett felfutni, ami korábban elképzelhetetlen volt, hogy az interneten keresztül értékesítenék ezeket.
Ezzel párhuzamosan, egy csomó olyan kapu pedig részben vagy egészben bezárult, amelyek korábban ugye nyitva álltak, például az ilyen gazdák előtt. Tehát számomra, egy teljesen üdítő dolog volt az, hogy ti csináltok egy ilyen vállalkozást, mert azt gondoltam, hogy akik majd ezt meg fogják tudni oldani, azok főleg ugye a nagy multik lesznek, és hát látjuk, hogy tényleg ők ugye viszonylag hamar megcsinálták a saját webáruház rendszerüket, ami kiszállít. És ti egy ilyen, úgymond egy ilyen duplán nehéz vagy nem is tudom ilyen halmozottan hátrányos helyzetű modellben kezdtetek el ezen a piacon dolgozni, úgyhogy felteszek egy, hát egy nehéz kérdést, vagy egy intim kérdést.
Mennyire nehéz, vagy mennyire működik?
Kövesdi Gábor:
Igen, nekünk most ez a harmadik évünk, még a Covid előtt vágtunk ebbe bele.
Az első év az fullra veszteséges volt, tehát hogy, ugye az édesapámnak ezt főállásban kellett csinálnia, a 20 éve működő önkormányzati állását hagyta ott. Nyilván vidéken azért egy önkormányzati állás nem olyan hatalmas fizetést fizet, tehát hogy azért azt még majdnem ki tudta termelni, de már láttuk az első évben, hogy viszont ebben van potenciál. Tehát az első év ha már nem olyan hú de nagy veszteséget csinál, akkor az jó lesz.
A második évben már a fejlesztésre tudtunk fordítani pénzt, tehát hogy nem volt nyereséges, viszont plusz bevétel volt, amit tudtunk fejlesztésre fordítani. Például idén már lett hat új gazdánk. A második év igazából már tök jó volt.
Nagyon nehéz, nagyon sok munka van vele. Én ezen, jótékony alapon dolgozom továbbra is és így is tervezem hosszú távon, és van még rajtam kívül néhány szakember, aki elsősorban az online-nal, a honlappal, a marketinggel, a webshoppal foglalkozik. Ők is jótékony alapon foglalkoznak, mert ugye nekünk ez egy fontos elv. Arról még nem esett szó, hogy rászorulóknak is viszünk automatikusan ilyen zöldséget, nekik is termelünk.
Ez az egész projekt alapvetően egyrészt azért jött létre, hogy a családi gazdaságoknak teremtsünk egy platformot, és lehetőséget arra, hogy ne csak a multikon keresztül tudják eladni a zöldségeiket, tehát ez egy kockázatcsökkentés. A másik meg a rászorulóknak is minél többet tudjunk segíteni.
Ehhez azért hozzátartozik, hogy sok munka ebben úgymond ingyenesen van benne, de ha így számoljuk, akkor ez már igazából a tavalyi évben már pluszos történet volt. Tudtunk költeni a toborzásra, és majdnem kétszáz új gazda, apukámhoz hasonló gazda jelentkezett. Azokat le tudtuk szűrni igazából, castingolni és akkor abból végülis hatot kiválasztottunk.
Ezzel nagyon sok meló van, hogy az ő kertjeiket is eladni, azt a bizalmat megteremteni, ami most igen, a Covid időszakban egyáltalán könnyebb. Tehát hogy az a része könnyebb, mert a „hazait veszek”, azért az inkább előtérbe kerül. Meg amikor bejött tavaly márciusban ez a Covid, akkor, akkor így már betelt a kertünk, tehát a hartai kertet már nem lehetett eladni, de így óránként hívtak, hogy de még nem lehetne-e, mert mindenki megijedt, hogy a spanyol paradicsom, minden megszűnik, nem jut el, és akkor valami csatorna legyen. Akkor volt egy ilyen hirtelen megugrás.
Azóta is nagyobb a kereslet, mint korábban. De egyébként az olyan extrém megnyilvánulása nálunk nincsen, tehát hogy dolgozni kell, azért hogy minél több embert elérjünk és minél több ember megbízzon bennünk. Az a nehéz, hogy meggyőzni őket, hogy mi tényleg ki fogjuk szállítani. Tehát az első ilyen nagyon wow élményem volt, hogy oké megvásároltak nem tudom harminc-, negyven-, ötvenen az első évben, és kivittem az első kosarat, és a hölgy így „Ahh, hát de jó, de örülök, hát nem is számítottam rá, hogy ki fogjátok hozni. Azt hittem ez valami internetes átverés”. Ez nyilván benne van az embereknek, hogy interneten földet bérlek és zöldséget termesztek és majd X hónap múlva kihozzák, hát az azért az, ez azért nagyfokú bizalmat feltételez.
Kulcsár Róbert:
Ez egy annyira új modell egyébként, legalábbis itthon ez egy annyira váratlanul új modell, hogy ezért is kérdeztem rá, hogy ez vajon mennyire működik vagy mennyire nem?! De akkor azt mondod, hogy most már azért fokozódik a bizalom, tehát hogy kezdenek titeket jobban megismerni és elfogadni.
Kövesdi Gábor:
Abszolút, abszolút. Hát nyilván kellett azért sok- sok ilyen beszélgetés is egyébként. Keresett minket sok- sok médium is, és nyilván ott, amikor hús vér emberek beszéltek és mondtuk el, hogy miről van szó és mutattuk be a kertet, akkor azért nyilván elhitték, minthogy egyszerű képekkel van valami az interneten. Illetve, például olyan vásárlóként a Mautner Zsófi is vett egy próba csomagot és utána megosztotta a követőivel, hogy „ez milyen jó, és megkaptam a csomagot, és tök finom, és tök ízletes és nagyon jó ebédet csináltam belőle”, akkor az nyilván nagyban növeli a bizalmat. Meg az előfizetőknek ugye, tehát hogy az előfizetők kb. 50%-a mindig újrafizet, illetve az új előfizetőknek is egy jelentős része ajánlásból jött. Tehát már egyszer kipróbálta és ez tényleg működik, tényleg finom, tényleg vegyszermentes, akkor ajánlások útján azért erősödik a bizalom és egyre többen jönnek. Tehát azért látjuk az ívét, hogy ez egy szépen növekvő történet.
Mikos Ákos:
Mielőtt folytatnánk a Kövesdi Gáborral folytatott beszélgetésünket jöjjön az a rovatunk, amelyben sikeres webáruházak tulajdonosai adnak egy tippet most induló, vagy formálódó vállalkozásoknak. A kérdés szinte mindig ugyanaz: Mit tanácsolnál egy most induló webshopnak?
BlitzWolf.shop – Sándor
“Ne halogassák az indulást! Amint megvan a termékkör, ami megfelelőnek tűnik, izzítsák be a rakétákat és teljes lendülettel vessék bele magukat az online értékesítésbe. A vért és a verejtéket így sem lehet megspórolni, de még ha el is bukik az áruház, a megszerzett tudással és az addig kiépített folyamatokkal jobb helyzetben lesznek, mintha ezt az időt a tökéletes lehetőségre várakozva töltötték volna. Ne halogassák az indulást!”
Mikos Ákos:
Folytassuk ott, ahol abbahagytuk derüljön ki, hogy mi a helyzet a skálázódással a MyFarm Harta életében?
Kulcsár Róbert:
Ugye nem titok, azért is választottunk téged, illetve azért is szerettünk volna veled mindenképpen beszélgetni, hogy egy kicsit utat mutassunk azoknak, akik esetleg hasonló cipőben vannak. Mik voltak az igazán nagy nehézségeitek így az út során? Akár az online területen, akár a logisztika megszervezésében, annak a kivitelezésében?
Mi az út, amin ti végigmentetek, és az aki, adott esetben most ott áll, hogy van, mit tudom én kétszáz hektár vagy – hát az kicsit sok, de mit tudom én – van húsz hektár olyan földje, amivel most bármit tudna kezdeni. Húsz éve nem volt rajta permetszer, igazából bármikor neki kezdhetne akár a biogazdálkodásnak is, és jelen pillanatban tényleg kiszolgáltatva a multiknak, dömping áron tolja a bármilyen monokultúrás terményét, és most ahelyett szeretne valami mást és most éppen útkeresésben van, ő hogyan fogjon neki? Szálljon be hozzátok gazdaként? Csináljon egy másik hasonlót? Vagy mi lehet az út és mik ennek a nehézségei?
Kövesdi Gábor:
Ez egy jó összetett kérdés és jó sok mindent tudnék erre mondani. Nyilván az első, ami miatt mi ezt létrehoztuk tavaly a MyFarm alapítványt, és hogy vonunk be új gazdákat, az azért van, mert, mint édesapám is, ő nem fog 55 éves fejjel egy honlapot összetenni. Nem fog social médiában hirdetni. Ő neki nem ez a szakmája, ezt nem csinálta soha. Tehát kell neki segítség ahhoz, hogy ezt létrehozza. Ehhez kellettünk mi.
Kulcsár Róbert:
Akkor most, gyorsan belekérdezek. Látsz ebben egy olyan utat, adott esetben saját magatoknak, hogy a skálázódás abba az irányba történjen meg, hogy nem további hat gazdát castingoltok le, hanem adott esetben elkezdtek ilyen formában segítséget nyújtani a magyarországi gazdatársadalomnak?
Kövesdi Gábor:
Hát most igazából tulajdonképpen ezt csináljuk, tehát hogy mi adunk nekik platformot, marketing segítséget, média segítséget, logisztikai segítséget, eszközöket, hogy hogyan lehet a vevőket nyilvántartani, adminisztrálni, kiszállítani, segítünk az ügyfélkezelésben. A keretet adjuk nekik, hogy ő nekik szinte csak és kizárólag a termeléssel kelljen foglalkozni, illetve, hogy a termést elvigyék az előfizetőnek és mással nekik ne kelljen mással foglalkozni.
Igazából, igen, látunk ebben potenciált és el is indultunk ebbe az irányba. Viszont azért nekünk nagyon erős a motivációnk abba az irányba, hogy a minőség kárára ezt nem akarjuk feladni. Tehát hiába volt kétszáz jelentkező és nem véletlenül nem ötven jelentkezővel indultunk el, hanem tényleg olyanokkal, akiket tudjuk, hogy ugyanezt a minőséget fogják garantálni és ugyanilyen hozzáállást fognak garantálni. Tehát a minőség az ott marad.
De még vissza az előző kérdésedre a nehézségek, hogy az elején mivel küzdöttünk meg és félig megválaszoltam és félig a reklám helye is, de hogy az elején, hiába online szakemberek vagyunk, nagyon sok mindent mi se tudtunk, hogy ezt a modellt, hogy tudjuk erre az egészre rá építeni.
Mondok egy példát: először másik keretrendszerben csináltuk a honlapot, amin láttuk, hogy már nagyon, az első év után már akadályba ütközött. És a második évben cseréltük, egyébként Shoprenterre az egész történetet. Aminél már tudtunk többféle gazdát, többféle terméket beletenni, ott már tudtunk folyamatokat mögé tenni, tehát ha megrendelte, akkor elutalta, megkapta a csomagot. Státuszokat tudtunk beállítani, hírleveleket tudunk kiküldeni. Tehát már láttuk azt, hogy ahhoz, hogy ez jól működjön, egyre komplexebb lesz a folyamat, az egész onnan, hogy a magot elveti édesapám, odáig, hogy az ember az asztalára megkapja és megeszi a paradicsomot, ahhoz nagyon sok kapcsolódási pont van és a személyesség ebben nagyon fontos.
És még mi se találtuk meg első körben a jó megoldást. Nyilván természetesen azért nem volt komoly erőforrásunk rá, tehát hogy lett volna az a pénz, amiből egy olyan honlapot felépítünk, hogy… de hogy ez nagyon fontos és mi most azt gondoljuk, hogy nagyjából meg vannak azok az eszközök, a honlap, az alkalmazás, amivel a kiszállítást vezetjük, a kampányok, a social média, a Google, egyéb platformok, azok a média kapcsolatok, akiket érdekel ez a téma és tudunk úgymond bizalmat erősíteni a vevőkben.
Ezeket mi már nagyjából összetettük, nyilván folyamatosan kell vele dolgozni és folyamatosan fejlesztjük. És ezt tudjuk odaadni a gazdáknak, és na, ez volt az a nehézség, hogy ezt kitapasztaljuk és eljussunk odáig, hogy ez hogy működik. És persze még ezer másik nehézség volt, tehát hogy az előfizetőknek milyen igényeik vannak, és hogyan szolgáljuk ki, tehát hogy nyilván ezt meg kellett nekünk tanulni és tanuljuk nyilván a mai napig.
Kulcsár Róbert:
Akik hozzátok akarnak, mondjuk csatlakozni és azt mondják, hogy nekik ez tetszik ez az egész kezdeményezés, tetszik igazából az, hogy én, ha jól értem, de javíts ki, hogy ha tévedek, akkor nálatok egy ilyen franchise jelleggel kezdett működni a dolog. Tehát hogy teljesen mindegy, hogy – nézem most közben, bocsánat, átkattintok – teljesen mindegy, hogy Kerekegyházáról, Nagyrédéről, Hajdúhadházról, Demjénből, Nagybajomról, Ópusztaszerről vagy Hartából (nyilván Harta egy kicsit biztosan jobb).
De a viccet félretéve, nagyjából teljesen mindegy, hogy kitől rendelek zöldséget, mert ugyanolyan dobozban fog megérkezni, ugyanolyan minőségű lesz, tehát nagyjából homogén lesz a terméknek a minősége és minden más egyébben igyekeztek ugye ugyanazt a szolgáltatást nyújtani, gazdától nagyjából függetlenül. Ezt jól értem?
Kövesdi Gábor:
A franchise szó az nagyon jó, amit mondasz, mert tulajdonképpen ezt próbáljuk, de ez nem egy McDonald’s.
Tehát itt nagyon fontos, hogy a homogén az nem jó szó, mert itt mindenkinek a saját tudása, tapasztalata, a saját földje, a saját időjárása, saját napsütés mennyisége, tehát hogy itt ezer dolog van, ami befolyásolja. Biztos nem lesz két ugyanolyan paradicsom a hét kertben. Viszont egy bizonyos küszöböt azért próbálunk standardizálni.
Kulcsár Róbert:
Ezt akartam kérdezni, hogy aki csatlakozni akar, ott milyen elvárások vannak, mert mondtad, hogy kétszázan jelentkeztek és ahol hét vagy hat gazda felelt meg. Mi az, mi az, amin elhasalnak zömében?
Kövesdi Gábor:
Hát, nyilván nagyon sokan szakmai tapasztalaton is elhasalnak, tehát hogy azért aki, „arra gondoltam, hogy veszek egy földet és elkezdek termelni”, azt azért tőle nem várhatjuk el, hogy olyan minőségben dolgozik, mint édesapám, aki 40 éve őstermelő. A szakmai tapasztalat az nagyon fontos volt, de ennél talán fontosabb volt az elhivatottság, a hozzáállás és a motiváció.
Akik egyébként is környezettudatosan, ügyfélfókuszon gondolkodnak, társadalomtudatosan is gondolkodnak, mert nekik az, hogy a 10%-ot elvisszük rászorulóknak automatikusan, az nem hőkölnek hátra, hogy hát miért, – mert volt olyan, aki „miért jótékonykodunk?” Tehát hogy akiknek ez egy természetes értékrend, tehát a kiválasztás az viszont nagyon szigorú volt.
Van egy nagyon erős minőségi határ, ami alá nem megyünk és inkább kevesebb kertünk lesz, kevesebb előfizetőt szolgálunk ki, de azokat próbáljuk a lehető legjobb minőségben.
És azon belül viszont már, hogy ha megbízunk ennyire a gazdákban, a termelőkben, ott azonban már ezerféle dolog lehet. Nem is ugyanaz a zöldség lesz, nem is ugyanolyan arányban lesz, egyiknél barna a homok, másiknál feketeföld, egyiknél lejtős területen ott akkor kevesebb a napsütés, a másiknál több a napsütés. Tehát hogy ezer tényező más lesz és más lesz minden. Az hogy ilyen faládában vagy olyan faládában viszi, annál fontos, hogy újrahasznosított faláda legyen lehetőleg, fontos, hogy a faládát is folyamatosan cseréljük, tehát hogy körforgásban megy. Vannak ilyen alapelvek, a vegyszermentesség, abból nem engedünk, tehát hogy ez mindenkinél kötelező. Ilyen dolgok vannak, de azon belül az ő személyes tudása is hozzá jön.
Kulcsár Róbert:
És ehhez, például egyébként kapcsolódik valamilyen idézőjelbe téve minőségbiztosítás is? Tehát hogy ti ellenőrzitek azt, hogy tényleg vegyszermentesen gazdálkodnak, ugye ezt talán a legnehezebb ellenőrizni, viszont ez talán a legfontosabb abból, amit elmondtál, hogy az összes többit viszonylag egyszerű; az, hogy a faláda megy-e körforgásban, meg az összes többi ilyesmi dolog, – egyébként erre is lesz majd egy kérdésem -, de hogy ez a minőségbiztosítás ez hogyan működik mondjuk?
Kövesdi Gábor:
Nyilván a legfontosabb egyébként a bizalom, tehát hogy az a legerősebb, de mellette vannak, azért vannak olyan eszközök, mint például egy 0-24-es kamera lesz minden kertben, tehát bármikor ellenőrizheti minden előfizető is.
Kulcsár Róbert:
Pont ezt akartam mondani, nekem a legeslegjobb az: voltam a feleségemmel egy ilyen koktélbárban és ott lehetett olyan koktélt venni, ami baromi drága volt, de hogy ha azt megvetted, akkor ültetnek egy fát. És akkor ki kellett tölteni egy adatlapot hozzá, és már el is felejtettem, és pár hónapja érkezett az email, hogy itt van a te fád. És le volt fényképezve, rá volt írva egy ilyen kis cetlire, hogy Róbertnek a fája, és hogy sok sikert kívánunk a kis bajnoknak. És én olyan boldog voltam ettől a dologtól, hogy tudod, valahol most kint egy határban ott van az én fám, amit én miattam ültettek el.
Szóval, hogy ez ilyen, ezért nagy boldogságot jelent és ugyanezt gondolom arról is, hogy ha én előfizetek majd hozzátok, nem azt mondom, hogy ha, hanem amikor majd előfizetek hozzátok, mert ez szerintem egy borzasztóan jó dolog és nagyon örülök, hogy erre rátaláltunk, akkor én kifejezetten boldog leszek, hogy ha rá tudok kattintatni és meg tudom nézni és el is képzelem majd, hogy az a 3 négyzetméter, az ott az enyém. Még akkor is, ha ez nem így van. Tehát hogy ez nekem nagyon szimpatikus.
Kövesdi Gábor:
Igen, ez a transzparencia miatt és pont ez a játékosság miatt is van, mert tök menő látni, hogy mi van a kertemben. A tavalyi évben száz előfizetőből egyébként egyszerre maximum öten nézték, és csináltunk egy kérdőívet 20-30 emberrel, aki ugye rá-rá nézett. A nagy többséget egyébként nem annyira mozgatja meg, mert zöldségen növekedett, de a tudat maga, hogy bármikor ránézhetek, nyilván ez egy nagyon erős bizalmat feltételez.
Plusz azért az is fontos, hogy mindenkinek nyitott a kert, tehát bárki bármikor lejöhet. Nyilván, azért beszéljen apukámmal, hogy ott van-e vagy amúgy a kertekkel, az új gazdákkal. Tehát bárki bármikor lejöhet, és ilyen 10-15%-ot minden évben, első évben is meg tavaly is lejöttek, mert kíváncsiak voltak az ő akkori kosarukat összeszedték maguknak. Tehát hogy így az is, hogy ez tényleg az én kertem és tényleg lemehetek és nyilván nem egyedül ment le soha senki, hanem vitte a szomszédot meg anyukát meg a gyerekeket, meg mindenkit és akkor na látjátok, a paradicsomnak ilyen íze is lehet és leszedték ott a még meleg napsütötte paradicsomot és hát elmondták, hogy nyilván ilyet ők nem éreztek még, maximum gyerekkorukban, amikor a nagymama kertjében voltak.
Ilyenkor egy olyan kapcsolódás alakul ki, olyan bizalom egymás iránt, hogy tényleg vannak apukámnak rajongói. Most nem túlzásból mondom, de hogy van olyan, aki a Sándor gazda bármit mondd, bármit ad, akkor ő azt, ő azt kéri és az biztos nagyon finom és biztos nagyon jó. Nyilván ez egy nagy felelősség is, de hogy a bizalom így tud kiépülni, hogy mindent próbálsz átláthatóvá, transzparenssé tenni és nyilván használod a modern kor vívmányait is a 0-24-es kamerán keresztül.
Kulcsár Róbert:
Egyébként a kamerához gondolkodtam, itt az megfogott, hogy viszonylag kevesen nézik, hogy esetleg olyanon nem gondolkodtatok, hogy ilyen valamilyen gamificationnel vagy ilyesmivel izgalmasabbá tenni ezt a dolgot? Egy nap, csak egyszer például apukád egyfajta pólóban lesz, és aki megmondja, hogy azon a pólón mi a kód, az kap valami, akármilyen túrót és ez húsz perc lesz vagy fél óra lesz, ahogy bármikor ott fog tenni-, venni a kertben, abban a színű pólóban, vagy bármilyen más ilyen gamification. Vagy elrejt valamit valahova és akkor meg kell mondani, hogy az hol van vagy, tehát hogy bármi ilyesmi.
Kövesdi Gábor:
Nagyon jó az ötlet és ebben is nagyon sokat gondolkodunk. Farmville volt az egyébként, az egyik motiváció, hogy ezt megcsináljuk. Abszolút gondolkodunk ebben, és nyilván közösség építésben ez egy nagyon erős pont lesz, de prioritásban ez hátrébb került.
Most még először azon vagyunk, hogy működjön, megkapják az előfizetők, jól ki legyenek szolgálva, boldogok legyenek, legyen több kert. És akkor az ilyen gamification, applikáció fejlesztés ez még egy későbbi pont, de nagyon jó irány és nagyon hiszünk ebben is.
Nyilván az lenne a legszebb, amikor már, ő akár már az alkalmazásban így tud szavazni, hogy akkor most miket vessünk, miket ültessünk, be tudja állítani, hogy mikor jó neki a kiszállítás. Tehát hogy amikor már az alapszolgáltatás funkcióit is ki tudjuk kicsit egészíteni. Külön applikációban van egyébként egy GPS nyomkövető is, hogy éppen a kocsi hol jár, aki szállítja ki neked.
Nagyon sok olyan dolog van, amit tök jó lenne így egybe belepakolni és abban már a gamificationt is, az ilyen játékos dolgok is, amiket most így mindenhol oldunk meg. Van egy Facebook csoport, ezt egy kicsit ott oldjuk meg és ott csinálunk ilyen kis játékokat, ott osztjuk meg az infókat, de jó lenne ha ezt így össze lenne gyúrva egybe.
Kulcsár Róbert:
Említetted ugye itt, hogy van egy csomó olyan dolog, ami már alapszinten működik, de hogy azért kellene bővülni. Most felteszek egy olyan kérdést, amit alapból soha nem tennék fel, de azt gondolom, hogy ez egy ilyen nagyon jó hangulatú és őszinte beszélgetés. Mi az, amiben azt gondoljátok, hogy mondjuk maga a Shoprenter jelent majd korlátot? Nem is feltétlenül most, de ami előbb utóbb maga a bérelhető platformság és az ahhoz tartozó kötött eszközkészlet. Tehát mi az, amiben ti a kockán kívül lesztek véleményed szerint hamarosan?
Kövesdi Gábor:
Hát most jelenleg azért, azt látjuk, hogy a hét kertnek még éppen megfelelő volt, de hogy ha mondjuk lesz húsz, harminc, negyven kertünk, most még azt nem látjuk, hogy az hogyan fog beleférni a Shoprenter keretrendszerbe. Most látod, hogy a fejlécben ott van a hét kert, pont jól kifér, de hogyha már tízen lenne, akkor már most nem találtuk meg egyelőre a megoldás, tehát lehet, hogy van megoldás és több mindent találtunk már…
Kulcsár Róbert:
Ezt egy megamenüvel egyébként szerintem jól meg lehet oldani, hogy amikor azt mondom, hogy kertjeink és akkor ugye ott a lenyílóban, nagyon szépen plasztikusan ezeket el lehet helyezni. Tehát ez még szerintem egyébként megugorható.
Kövesdi Gábor:
Ami még egy fontos dolog, hogy és ezt nem tudom, hogy milyen irányban gondolkodtok, de ha már belekérdeztél és őszinték vagyunk. Mi egy másik rendszert használunk most adminisztrációra. A Shoprenterben is egy ilyen átfogó képet látunk, és látjuk, hogy mi van, hogy van.
De ugye az, hogy minden gazda a saját vevővel tudjon foglalkozni, az viszont már ugye a többféle jogosultsági szint, az már így ebbe nem fér bele és ezért nyilván az lenne egy szép megoldás, hogy ha húsz, harminc, negyven kert valahogy ugye azért egyben lát mindent. Ez már egy nagyobb gombóc és ez egy nagyobb dolog. Ezt nem tudom, hogy fogjuk még megvalósítani, ez majd a nyári időszak témája lesz, hogy ezen gondolkodunk és majd veletek is leülünk megbeszélni, hogy ti erre mit láttok, meg hogyan látjátok.
Kulcsár Róbert:
Igen, ez valóban egy izgalmasabb kérdés.
Kövesdi Gábor:
Ez egy izgalmasabb, mert nagyon jó az admin rendszeretek egyébként, nagyon sok statisztika is van és tényleg tök jól átlátható is. De ebbe, amíg be nem ért most ez a hétnél ugye nyilván manuálisan is sok mindent lehet kezelni, de…
Kulcsár Róbert:
De a skálázódásnál már jó lenne, hogy ha…
Kövesdi Gábor:
Igen, ha lesz húsz, harminc, negyven és annyiszor mondjuk 100-200, harmadik évben, második harmadik évben mondjuk 200 előfizető, az már ott azért manuálisan nehezen kezelhető.
Kulcsár Róbert:
Az már ott nehézség. Egyébként ha már skálázódás. Terveztek amúgy portfólió bővítést is? Tehát hogy, akik jönnek gazdák, mert azt láttam amúgy, én azt már kiszúrtam, hogy ugye Harta az egyetlen, ahol van téli-nyári dolog, és azon belül látom, hogy boldog tojások is szerepet kaptak.
Várható az egyébként, hogy a későbbiekben portfóliót bővítetek és lesznek, mondjuk a zöldségek mellett gyümölcsök is idény jelleggel? Vagy maradtok ezen a vonalon és inkább, úgymond horizontálisan minél több gazda lesz?
Kövesdi Gábor:
Is-is! Ez is egy nagyon jó kérdés. Hogy alapvetően a zöldség a kiindulási alap. Tehát az egész modell erre épül, meg azt gondoljuk, hogy a zöldség az, ami a legfenntarthatóbb és legegészségesebb étel, mindenkinek szüksége van a zöldségre. Azon kívül viszont, hogy ha ez a közösség, ez a bizalom fölépül, akkor igazából, ahogy az előbb is mondtam, az idősebb hölgy, aki apukámban ennyire megbízik, hogy „Sándor gazda, házi kolbászotok nincsen?”, „Sándor gazda nem tudsz valami jó termelői mézet?”, „Sándor gazda nincsen házi tojás?”
Kulcsár Róbert:
Nincsen ott alma esetleg?
Kövesdi Gábor:
Így van, így van! És ugye ezt látjuk, hogy egy jó beszállítótól igazából minden háztájit, vidékit megveszek. Tehát azoknál a gazdáknál, termelőknél, akiknél egyébként van akár saját körön belül, vagy nagyon-nagyon jó kapcsolaton keresztül olyan termék, ami kapcsolódhat ehhez, és ha van is rá igény nyilván, azokat már most is becsatornáztuk.
Hartán már harmadik éve, ott már van füstölt áru, boldog tojás, méz, őrölt paprika, téliesíthető zöldségeket is most már idén vetünk, ültetünk. Azon kívül viszont például Nagybajomnál, ők csinálnak nagyon finom házi szörpöt. Ott lehet olyan csomagot rendelni, hogy hetente kapsz. Nyolcféle szörpöt csinálnak, a levendulától kezdve, bodza, meggy, mindenből. Nekik saját gyümölcsfáik vannak, saját levendula ültetvényük, minden saját, és ők maguk csinálnak belőle szörpöt, azt is kérhetsz hozzá. Kerekegyházánál van boldog tojás. Ők egyébként is tyúkokkal foglalkoznak.
Kulcsár Róbert:
Mennyire boldogok egyébként?
Kövesdi Gábor:
Hát a Hartainál, ott van ugye kész a kert, 2000 négyzetméteren 150 tyúk van és lucernás, füves placcon, lakókocsiban, egy régi lakókocsi át van építve tyúk óllá. Annál boldogabb tyúkokat én még nem láttam a világon.
Kulcsár Róbert:
Engem meggyőzött.
Kövesdi Gábor:
Van egy Youtube videó, ami szerintem nem véletlen, hogy ezt így bemutatta. A Roland cimborám egyébként, ő az, aki ezzel foglalkozik. Nem tudom, 300.000-en nézték már azt a videót, nem véletlen, mert olyan lakókocsit csinált a tyúkoknak, hogy tényleg sokan megirigyelnék, olyan komfortban élnek. Tényleg nagyon boldogok.
Demjén, illetve Nagyréden, ott már két kert egyébként össze is fogott, és itt látszódik, hogy a szinergiák is szépen összeérnek. Nagyréde ugye Mátra lába, a legfinomabb szőlő az egész országban. Ott a zöldségek mellé tudsz bogyós gyümölcsöket kérni, mert ők azzal is foglalkoznak és vegyszermentesen termelnek. A Demjéniek szintén csináltak Roland hozta instrukció alapján kertet a tyúkoknak, és ott is lesz boldog tojás. Ők összefogtak, hogy akkor, aki Nagyrédéről rendel, tud boldog tojást rendelni a másik kertből, aki meg Demjénből rendel, az tud a Nagyrédeiektől még plusz gyümölcsöt. Ott már egy ilyen szinergia kialakult, és később miért ne lehetne, hogy például a nagybajomi szörp – egyelőre csak annyi mennyiség van, hogy csak őket tudja kiszolgálni – , de miért ne lehetne az, hogy akár a többi kertből is tudsz majd szörpöt rendelni.
Elképzelhetőnek tartom, hogy öt év múlva 10-20 féle terméket tudsz vásárolni, és majdnem ki tudod váltani egy bolti bevásárlást.
Kulcsár Róbert:
Két kérdésem maradt. Igazából az egyik annyira ide kívánkozik, hogy nagyon jól végszavaztál hozzá, de azt akarom utoljára hagyni. Úgyhogy kezdjük a másikkal. Ugye már többször említettük itt a logisztikát. Hogyan oldjátok meg a logisztikát gyakorlatban?
Kövesdi Gábor:
Igazából, ugye most Hartán az már egy olyan nagyobb minta. Van, mondjuk kétszáz előfizető. Ebből ilyen egyharmad heti, egyharmad havi, egyharmad meg egyszeri előfizető. Most úgy oldjuk meg a logisztikát, hogy egy alkalmazást, Trellonak hívják, abba bele teszünk minden előfizetőt, megjelöljük, hogy ő heti, havi, milyen lokációba való és akkor aszerint pakolgatjuk, hogy akkor most a hetisek kapnak, a hetis Budapestiek kapnak, most a hetis Harta környékiek kapnak.
Kulcsár Róbert:
Tehát saját logisztikával.
Kövesdi Gábor:
Saját logisztikával, így van. Tehát ezen a szinten még manuálisan, józan paraszti ésszel kezelhető, egy kis applikációs segítséggel és akkor így pakolgatjuk, és akkor hétről hétre nyilván –apukával nagyon szorosan egyeztetve.
Egyébként a logisztikát öcsém szervezi Hartán, és apukámmal szorosan egyeztetve, hogy na, hogy érnek a zöldségek, melyik nap lesz körülbelül és akkor két nappal előtte már mindig értesítjük a vevőket, hogy akkor most két nap múlva fogjátok kapni, nagyjából ezeket a zöldségeket. Bepakoljuk azt a harminc, negyven címet, hogy akkor ők akkor most a budapesti hetisek jönnek soron, ők kapják meg, és akkor utána harminc, negyven címre egy nap kiszállítjuk.
Annál többet nem tudunk egy nap egyébként, mert aznap reggel szedjük föl, tehát hogy ilyenkor ez úgy van, hogy hajnal 4, fél 5-kor kelés, 5-kor, amikor már kel föl a nap nyár közepén, akkor már szedjük föl a zöldségeket, és akkor ilyen 7 után meg indul a kocsi és az első gazdák már ilyen 8-9-kor megkapják a zöldséget.
Azért ez is egy olyan élmény, hogy kamerán nézhetem, hogy Sándor most szedi a zöldséget és tudom, hogy két óra múlva már itt van az asztalon és frissen ehetem. Ez tényleg majdnem az, mint hogy ha a saját kertedbe van.
Kulcsár Róbert:
Eszembe jutott még egy kérdés. Ezt nagyon meg akarom kérdezni, úgyhogy majd lesz még egy utolsó kérdés. De az utolsó előtti akkor, a jótékonyság. Nekem ez borzasztóan tetszik egyébként. Ezt mi a Shoprenternél is elég fontosnak tartjuk, és igyekszünk, amikor csak lehet akkor minden területen jótékonykodni.
Ezt ti hogyan csináljátok? Tehát hogy mennyire, gondolom, viszonylag közvetlen; tehát nem egy alapítványnak adtok pénzügyi segítséget, hanem igyekeztek minél közvetlenebbül segíteni az arra rászorulóknak.
Kövesdi Gábor:
Az első kör az az volt, hogy már a 0. pontban, hogy ha te bérelsz egy földterületet, akkor 10% zöldség, azt automatikusan visszük rászoruló szervezeteknek. Kettő szervezet volt az első meg a második évben is. A Zirzen Janka Gyermekotthon, itt Budán egyébként, illetve az Oltalom Karitatív Egyesület. Zömében gyermekek, de egyébként hajléktalanok is és rászoruló családok is kapnak ebből a zöldségből. Mi elvisszük a szervezetnek és akkor…
Kulcsár Róbert:
Közvetlenül osztják a zöldséget az arra rászorulóknak.
Kövesdi Gábor:
Így van. Hát nyilván azért sokkal-sokkal többet szét tudnak osztani. Mi mondjuk ilyen egy év alatt, ilyen bő egy tonna zöldséget tudtunk kinyomni. Egyébként nagyon sok, de nyilván sokkal-sokkal többet…
Kulcsár Róbert:
De a rászorulók számához viszonyítva meg elenyésző, igen.
Kövesdi Gábor:
Elenyésző. Tehát ez volt az első pont, ezt az újabb hat kerttől is elvárjuk. Ő nekik a feladatuk, hogy a környékükön keressenek olyan szervezetet, akik ezt tudják fogadni és jó helyre kerül. Sajnos mindenkinek nagyon sok ötlete van, és van, aki egyébként már tőlünk függetlenül is foglalkozik ilyennel. Tehát mindenki lokálisan oldja meg ezt a jótékonyságot. Minden előfizető kötelezően beleáldozik, tehát nincs olyan, hogy nem akarok 10%-ot jótékonykodni. Ez a csomag, ezt kapod hozzá.
Kulcsár Róbert:
Franchise, tehát hogy ez így működik.
Kövesdi Gábor:
Így van. De a vevőknél is, tehát hogy most arra céloztam első sorban. És akkor most, tavaly ugye létre hoztunk egy alapítványt, aminek az az elsődleges célja, hogy minél több ilyen kert felnőjön és a kertekből az, hogy családoknak teremtünk munkát, már az is egy tök jó cél.
A második cél, hogy ha minél több ilyen kert működik, akkor minél több lesz a zöldség. Hogy ma mindegyik tud egy tonna zöldséget vinni, az már hét kertnél hét tonna zöldség. Az már egy óriási eredmény.
De itt van egy olyan cél is, hogy ha már ezek ilyen érett kertek, ilyen két- három év után, akkor már egy olyan szintre el tudunk jutni, amikor már azt gondoljuk, hogy egy nagyon jó bevételt tudnak szerezni ezek a gazdaságok, és azon felül úgymond profit is tud keletkezni. És ezt a profitot, mint egy alapítványt hoztuk létre, egy alapítványon keresztül szeretnénk ezeknek a szervezeteknek, illetve a saját direkt célon keresztül a környezetért tenni, akár fát ültetni, amit te is mondtál példát, ezekből a pénzekből.
De ennél talán erősebb ez a rászorulóknak juttatni. Rengeteg, tehát az Oltalom Egyesületen keresztül, egy országos hálózat, sok ezer család van, akinek tényleg, tehát nap mint nap látjuk, halljuk, jut el hozzánk is az üzenet, hogy légyszíves hozzatok akár csak egy kiló zöldséget vagy ételt, mert nincs itthon.
Nagyon sok helyen van szükség, azt szeretnék, hogy mi is beálljunk a sorba és lehetőleg minél többet tudjunk tenni az ellen, hogy ne legyen az étel kiváltság.
Kulcsár Róbert:
Oké. Nyugtass meg, hogy akinek ezek a célok fontosak és szeretne titeket támogatni, az leginkább azzal tud első körben most támogatni titeket, hogy valamelyik gazdaságot, valamelyik gazdát, akikről olvastam, – egyébként tök jó leírások vannak róluk, hogy kik ők és hogyan kezdtek – valamelyiküket kiválasztja és előfizet és ezzel már is tett igazából a saját környezetében élő rászoruló emberekért, jó eséllyel.
És akkor az utolsó kérdés. Öt év múlva, hol látod saját magatokat? Mennyire működőképes, mennyire fenntartható, mennyire skálázható ez a modell szerinted?
Kövesdi Gábor:
Fú, hát ezer tervünk van. Ha nagyon röviden kéne megfogalmazni, akkor szeretnénk, hogy ha – most egy nagyon jó kis csapat jött össze, akik különösképp foglalkoznak ezzel, minél több ilyen kert jöhessen létre. Szeretném, hogy Magyarországon létrejöjjön harminc, negyven kert a körülötte lévő lokációt kiszolgálva.
Nekem még egy fontos és félig titkos vágyam, hogy egyébként Budapesten is ezt valahogy megvalósítsuk. Nyilván ez egy nehezítettebb pálya, mert itt a földdel – ahogy az elején beszéltük – nem annyira könnyű. És a Budapest önmagában azt gondolom, hogy elbírna akár kerületenként egy ilyen kertet.
Úgy mondom, hogy minden kerület meg tud annyi területet, zöldséget vásárolni, amennyi miatt létre lehet hozni, de lehet Budán, Új-Budán kell vagy három kertet, de az kiszolgál 3 kerületet. És akkor, ugye ha van hatvan, hetven kert, azzal már nagyon komoly előfizetővel rendelkeznek és nagyon sok mindenkit tudnánk jó minőségű étellel kiszolgálni.
Nagyon fontos célunknak tartjuk és egyébként például Mautner Zsófival azóta már tovább is beszélgettünk és ő neki is egy nagyon fontos víziója az, hogy az embereket tudatosítani, mind az étkezés, mind az, hogy az étel minősége irányába. És nagyon szeretnénk, hogy öt év múlva ezek az előfizetők nemcsak zöldséget vásárolnának tőlünk, hanem ezt a szemléletet is átvennék, hogy ami megterem, azt használom, és abból főzök és fontos, hogy annak milyen a minősége, fontos, hogy kitől vásárolok.
Tehát ugye egyfajta, – most nem mozgalmat szeretnék elindítani -, de hogy egyébként nem is elindítani, mert ez ma van a világban…
Kulcsár Róbert:
Fogyasztói tudatosságra nevelni.
Kövesdi Gábor:
Így van. Csak hogy mi kézzel foghatóan ehhez akarunk adni is valamit. Tehát ez van a világban és nagyon sok, például Mautner Zsófi is foglalkozik ezzel és mellette még nagyon sokan, de hogy mi akarunk hozzá egy eszközt is adni, amivel példát is tudunk mutatni, hogy ez a zöldség és így termeljük, így visszük házhoz és így tudod megenni és egyébként meg így tudsz foglalkozni azzal is, hogy segíts másoknak. Kicsit hosszabban elmondva mégis, de így látom magunkat 5 év múlva.
Kulcsár Róbert:
Nézd! Nagyon szuper tervek, úgy hogy azt gondolom, hogy mindenkinek az lenne a legjobb, hogy ha ezek sikerülnének. Úgy hogy én azt kívánom, saját magam és az összes hallgató nevében azt gondolom, hogy az összes tervetek és álmotok valósuljon meg, ami ilyen szinten előre tudja mozdítani a világot.
Úgy hogy köszönöm szépen, hogy eljöttél hozzánk és köszönöm, hogy ezekről beszéltél, azt gondolom, hogy fontos témákat érintettünk, főleg azoknak, akik hasonló cipőben járnak, és éppen ott tartanak, hogy valamit kellene kezdeniük a saját gazdaságukkal, a saját életükkel és ebből a mókuskerékből, ebből az állandó kiszolgáltatottságból valamilyen formában kitörni. Még egyszer nagyon szépen köszönöm, és nektek is, hogy végig hallgattatok minket, találkozunk legközelebb is, sziasztok.
Kövesdi Gábor:
Köszönöm, sziasztok.
Mikos Ákos:
Köszönjük szépen! Kövesdi Gábor a MyFarm Harta egyik alapítója volt az Ecommerce Expo Podcast mai vendége. Kulcsár István Róbert beszélgetett vele. Keresd a további részeinket is, vagy olvasd az Ecommerce Expo blogját és fejlődj velünk együtt a még sikeresebb ecommerce vállalkozásod felé haladva. A következő epizódban találkozunk.
Addig is minden jót kívánunk!
Ez volt az Ecommerce Expo Podcast. Ha te is tele vagy kérdésekkel, a következő részig olvasd el a blogunkat a ecomexpo.hu/blog oldalon vagy iratkozz fel az Expo hírlevélre.
Addig is jó növekedést és sikeres kereskedést kívánunk!
Támogasd a hazai online kereskedőket vásárlásoddal!
hazaitahazhoz.hu
